Köztünk szólva egy darabig nem akartam Trekről írni blogot, de ma olyan Trek-részt láttam, ami fél perc alatt megtörte a jeget. Jelen esetben a Patrick Stewart nevével fémjelzett Az új nemzedék ötödik évadjának egyik epizódja, a Belső fény (The Inner Light) volt az, amiben felbukkant egy olyan dallam, amit bár már rengetegszer hallottam, mégis, most hogy megértettem a funkcióját a történetben… Felülmúlhatatlan élmény volt. És úgy gondoltam, összeállítom ezt a kis listát Gene Roddenberry gyermekének legjobb zenéiről – vagy legalábbis azokról, amik nekem legkedvesebbek.
10. Two Steps From Hell – Down With the Enterprise
Rögtön kezdeném egy kakukktojással, mivel ez a zene nem szerepelt egyetlen filmben sem. A Two Steps From Hell ugyanis (olyanokhoz hasonlóan, mint pl. az X-Ray Dog) mozielőzetesekhez készít zenét. Ez a lendületes muzsika az Abrams-féle reboot második előzetesének aláfestése volt, egyben az első alkalom, hogy (bármilyen formában) Star Treket láttam a mozivásznon – nem számított, hogy csak egy trailer. Lendületes, elsősorban vonósokra épülő zene, ráadásul felettébb fülbemászó.
9. Diane Warren, Russell Watson – Where My Heart Will Take Me
A 2001-ben indult, négy évadot megélt Enterprise talán a legnépszerűtlenebb a sorozatok között – én viszont ezzel találkoztam legelőször (ha nem vesszük a harmadik mozifilm gyermekkori megtekintését, amiből csak arra emlékeztem, hogy Christopher Lloyd széttépett egy bazi nagy kukacot), úgyhogy nem tudok objektíven nyilatkozni róla. Szerintem semmivel sem gyengébb a többinél, és az, hogy még nincs Elsődleges Irányelv, kifejezetten nagy szabadságot adott az íróknak. Abban is szokatlan volt, hogy a főcímet archív felvételekből, valamint egy melankolikus dalból (a harmadik évadtól azért felpörgették kicsit) állították össze. És jól sikerült; mindenesetre ötletesebb, mint a ’66 óta tartó űrhajóröpködés jobbra-balra.
8. Cliff Eidelman – Overture
A hatodik film zenéjének már a története is érdekes, mivel Nicholas Meyer rendező eredetileg Gustav Holst Bolygók-szvitjét akarta a film zenéjeként felhasználni. Ám mikor ez jogi okok miatt nem bizonyult megvalósíthatónak, a rendező keresett egy olyan zeneszerzőt, aki képes hasonlót komponálni. Így bukkant Cliff Eidelmanre, aki valószínűleg a franchise történetének legszokatlanabb zenéjét hozta össze: az elejétől kezdve kifejezetten nyugtalanító, zaklatott hatást keltő zene, nemcsak Trek-viszonylatban szokatlan, ám valahogy mégis kifejezetten dallamos – különösen a főcímben, ahol remekül segít ráhangolódni a film hangulatára.
7. Michael Giacchino – Nero Fiddles, Narada Burns
Az új film szívem csücske, persze elsősorban a feljebb említett nagyvásznas élménynek köszönhetően. És ahol nagyvászon, ott bömböl a zene, méghozzá nem is akármilyen: Giacchino nevét számos film score-jához köthetjük (The Incredibles, Cloverfield, stb.), és mivel Abrams állandó munkatársa, nem véletlen, hogy hozta magával ide is. És Michael meghálálta: remek zenét rittyentett egy remek filmhez. Az egyik legjobb szám a romulán hajó, a Narada pusztulása közben hallható, amikor a főtémát egy csodálatos kórusverzióban hallhatjuk; ha hozzáveszem a gravitációs kútból való menekülés alá írt egypercnyi zenét (’’Back From Black”), akkor tökéletes az élmény.
6. Jerry Goldsmith – Main Title
Kétségtelen, hogy a Star Trek és Jerry Goldsmith sokáig ápoltak szoros kapcsolatot, mivel Goldsmith az első film óta (azaz 1979 óta) egészen a Nemezisig (ami 2002-re datálódik) több film és sorozat zenéjében aktívan közreműködött. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb muzsika az első mozifilm legendás főtémája, ami olyan jól sikerült, hogy a The Next Generation-sorozat főcímzenéjeként hét évig folyamatosan szólt a tévékészülékekből. És bár Robert Wise rendező elsőre visszadobta (szerinte túl régimódi volt), mégis maradandónak bizonyult – még nálam is, akinek az első film nem tartozik a kedvencei közé.
5. Jerry Goldsmith – First Contact
Amit megírtam eggyel följebb a franchise és Mr Goldsmith kapcsolatáról, azt szinte szóról szóra megismételhetném itt is. Miután a hetedik filmhez Dennis McCarthy – aki szintén nagy Trek-veterán, lásd a Deep Space 9-sorozat főcímzenéjét – szolgáltatta a zenét, Goldsmith visszavette a karmesteri pálcát a nyolcashoz, amivel egészen a tízes filmig uralkodott. Ám mégis a nyolcadik film dallamai bizonyultak a legemlékezetesebbnek, és ez elsősorban az új, dicsőséges és csodaszép főtémának köszönhető, ami többször is elhangzik a filmben, ám teljes egészében a vulkáni hajó landolásakor hallgathatjuk meg először. Na EZ az az élmány, ami hiányzott az ezután következő két filmből.
4. Jerry Goldsmith – Star Trek – Voyager – Main Theme
Érdekes módon épp a Star Trek történek (talán) legkisebb hajója kapott egy lassú, méltóságteljes, tiszteletet parancsoló főcímzenét. Ott van például Az új nemzedék Enterprise-D-je, aminek akkor a tányéregysége, hogy mindig azt várom, mikor bukik orra (értsd: a hajót kicsit esetlennek tartom), mégis egy lendületes, pattogós zenét kapott – pedig (hála az égnek!) nem túl akciódús sorozat. A Delta Kvandránsban kolbászoló Voyagernek azonban rézfúvósokkal bőven megpakolt főtéma dukált, amit némi cintányérral és vonósokkal dobtak fel; szerintem messze a legjobb a főcímek közül (kieg.: az eredeti sorozat zenéjét azért nem veszem ide, mivel az annyira alap, hogy piszok nehéz lenne helyezést vagy kategóriát találni neki – úgyhogy senki ne lepődjön meg, ha nem találja a listámon).
3. Michael Giacchino – Labor of Love
Miután Abrams villámgyorsan beint az alapsztorinak, felrúgja a design folytonosságát, majd színes-szagos szélesvásznasban tolja az alternatív univerzumot, miért is ne engedhetné meg, hogy James Tiberius Kirk ne Iowában születhessen? Hanem mondjuk az űrben, a U.S.S. Kelvin evakuálása közben? Majd az apja szinte rögtön meghal? Aki látta a filmet, szinte biztosan azt mondja: miért is ne? Elképesztően izgalmas és látványos nyitány, hatásos megoldásokkal (az űrbe kirepülő szerencsétlen űrhajós mindent visz) és príma zenével: imádtam, amikor a szülés és az evakuálás effektek nélkül, kizárólag képi és zenei hatásokkal zajlott le. Pofátlanul a néző megkönnyeztetésére hajtó zene, de ha egyszer annyira szép… Minek haragudjunk?
2. Dennis McCarthy – Theme From The Inner Light
Ez is kakukktojás, mivel a zene ilyen formájában nem szerepelt sehol, hanem a bevezetőben említett részben hallott zenét McCarthy a harmincadik évfordulós CD-kiadás kedvéért feldolgozta egy nagyzenekari tételben, amit tíz évre rá felhasználtak a negyvenedik évfordulós videóhóz. Nem is mondok mást, csak annyit: hallgassátok meg!
1. Michael Giacchino - Enterprising Young Men
Meg kell mondjam, piszok nehéz elfogulatlanul nyilatkozni akkor, amikor emlékszem, hogy amikor az első fél órában felhangzott ez a zene (kétszer is: a cím kiírásánál, valamint az űrdokkos résznél) csak markoltam a karfát, nem kaptam levegőt, és az állam valahol a padló környékén leledzett. Az új főtéma nálam kiválóra vizsgázott, már önmagában ezért megéri beszerezni a filmzenealbumot. Lehet, hogy egyesek hiányolják belőle a régi témákat, vagy (az Alexander Courage-féle eredeti téma megidézésén túli) tiszteletadásokat, de el kell fogadni: változnak az idők, változik a Trek is. De remélem, még megmarad ilyennek egy jó darabig: mind zeneileg, mind egyébként.
Hú! Ez nem is volt olyan könnyű.