Még kábé hét óra választ el az új Star Trek-filmtől, úgyhogy nincs is annál jobb, mint munka után épp’ Trekkel ütni agyon az időt. Ebből a felindulásból egy utolsó, nagy levegővel végigjátszottam a két film között játszódó Star Trek: The Video Game-et. Mit ne mondjak, nem kellett volna, ugyanis ahhoz képest, hogy elméletileg csak az univerzumon osztozik az Abrams-féle filmekkel, mégis egy az egyben minden olyan hiba megtalálható benne, amit leginkább a monitorra kopizott filmeknél és az igénytelen, végletekig középszerű játékoknál szoktam látni (khm… célzás volt!). Mivel már szerda óta nem bosszantott fel úgy kultúrtermék, hogy nem tudtam róla egy épelméjű, koherens fikázást összehozni (a tegnapelőtti delikvens a Die Hard-frencsájz ötödik etapja volt), így ezúttal se kísérlem meg szövegbe foglalni mondandómat. Helyette inkább íme egy kivonat, amelyből talán kiderül, hogy is kéne olyan ST-lövöldét összehozni, ami felidézné a két Elite Force által képviselt hősi időket.
1) 2006, ismétlem 2006 óta létezik egy tökéletesen működő fedezékrendszer TPS-ekhez. Mivel azóta is boldog-boldogtalan másolja, így nem szégyen olyat használni, ami bevált, valami olyasmi helyett, ami talán új, de cserébe Kirk kapitány képtelen a fal mellett maradni.
2) A kooperatív mód nem gáz – ha ki lehet használni. Az egy dolog, hogy egy gépen ketten is tolhatják a LEGO Star Warsot, de ott tényleg fontos az együttműködés. Pláne mivel ezúttal aki a kapit választotta, az lemaradt a végső bossfight feléről, ráadásul egyes hackeléseket kész kínszenvedés egyedül megcsinálni. Arról nem is beszélve, mikor az elején Szpákk néha hajlamos volt néhány teremnyire lemaradni.
3) Jó ötlet a sorozat egyik legendás gonosz faját felmelegíteni. De könyörgöm, akkor ne csináljanak belőle tucatellenséget! Ágyútöltelék, közkatona, sniper, ésatöbbi… Volt lehetőség, de abszolút semmit nem hoztak ki belőle. A pusztakezes harc pedig egy rossz vicc.
4) A gorn hajók miért olyanok, mint egy istenverte termeszvár? Nem attól lesz valami ijesztő vagy félelmetes, hogy barna és sok az árnyék. Na jó, az utóbbi nem árt, de a többiért keresse fel mindenki bátran az Ishimurát.
5) Apropó főgenya: a delikvens első felbukkanását jó poén volt a szó lehető legszorosabb értelmében megidézni. (Mert mi is a címe annak a legendás epizódnak?) De ha már ilyen helyzetbe hozzák a játékost, akkor igenis be kell dobni azt a k**va lepattanót, és tényleg lemenni kutyába, különben fuccs az egésznek. Vagy inkább adtak volna olyan mordályokat, amik többet érnek egy szakócánál.
6) Minek promózni az Enterprise irányítását, mikor összvissz egyetlen pályát kapunk ezzel a szépséggel?
6) Michael Giacchino főtémájáért és a szereplőgárda összetrombitálásáért jár egy pluszpont. Egyéb audiovizuális szempontból az egész játék olyan, mintha ott sem lenne.
Persze azért el lehet vele ütni néhány órácskát, meg amúgy is elég nagy ritkaság a Trek-játék. Épp ezért rossz ez az átokverte középszerűség. Mert szerintem a szórakoztatónak szánt dolgok esetében nincs is ennél rosszabb.
