Szomorú trend, hogy többnyire azt nézik hülyének manapság, aki fizet egy filmért – legalábbis ha otthoni megnézésről van szó. Erre én csak azt tudom mondani, hogy biztos mindenkinek csak egy lépés kéne ahhoz, hogy DVD-függő legyen. Nekem például a Volt egyszer egy Vadnyugat DVD-je volt az, ami elindított a lemezgyűjtés rögös útján, és, ami azt illeti, annál stílusosabb kiadvány nem sok volt a kezemben: olyan hatást kelt, mintha egy száz éves papírdobozban kapnánk kézhez a filmet. Azóta szorgalmasan zsákolom be a különböző kedvenceimet – már persze amennyire egy egyetemista büdzséje engedi. 
És épp ez a tudat, hogy bár vannak jó filmek, amik elérhetők szép és stílusos kiadásban, ám rengeteg olyan is van, amik meglehetősen sivár, ötlettelen kiadásokban érhetők csak el. Épp ezért jó néha látni, hogy egy-egy filmrajongó mire is képes azért, hogy méltóképpen tárolhassa kedvenceit: úgy egy-másfél éve akadtam kedvenc netes webáruházamban a Házi készítésű borítók és díszdobozok nevű fórumra, ami pontosan azt adja, amit ígér: igényes alkotások amatőröktől.
Mondanom se kell, hogy idővel nem tudtam megállni, hogy fel ne vegyem a kapcsolatot az alkotókkal, aminek meg is lett az eredménye: olyan dobozokkal gazdagodtam, amiknél limitáltabbat keresve sem találhat a mezei DVD-kollektor, másrészt ilyen igényes pakkokkal ritkán találkozhatunk a bolti termékek között. (na jó, ez sarkítás; fogalmazzunk inkább úgy, hogy manapság egyre kevesebb a hasonló díszdoboz). De beszéljenek helyettem a képek:
Star Trek VIII – First Contact:
James Bond – Casino Royale:
Austin Powers – A teljes sorozat:
Mit mondjak… Nekem már ezekért is megérte DVD-gyűjtőnek lenni! Ráadásul ezeknek az alapkiadásával abszolút nem voltam megelégedve: a Trek randa, narancssárga borítója mindig is szúrta a szememet, kedvenc Bond-filmem hiperszuper kiadása igénytelen háromlemezes műanyagtokban csücsült, a Powers-filmek pedig három kiadó háromféle termékei.
Akinek felkeltettem a kíváncsiságát, az itt továbbiakat láthat.